Tudod mi a bánat?
Ülni egy csendes szobában, s várni valakire, aki nem jön többé. Elutazni onnan, ahol boldog voltál, s otthagyni szived örökké. Szeretni valakit, aki nem szeret téged, könnyeket tagadni, mik szemedben égnek. Keregetni egy álmot, soha el nem érni, csalódott szívvel mindig csak remélni. Megalázva írni könyörgő levelet, sírdogálva várni, s nem jön rá felelet. Szavakkal idézni, mik lelkedre hulltak, rózsákat őrizni, melyek megfakultak. Hideg búcsúzásnál forró csókot kérni, mással látni őt, nem visszafordulni. Kacagni boldogan, hazug lemondással, otthon leborulni, könnyes csalódással. Aztán átvergődni hosszú éjszakákat, imádkozni azért, hogy Ő meg ne tudja, "Mi is az a bánat"
Osztrovszkij
“Szeress, és a szeretet mosolyt rajzol arcodra, vigasztaló szavakat ad ajkadra, meggyújtja a szíved, tenyered kinyitja, ha adni kell és mozdítja lábad, hogy segíteni indulj.”
"Szerelmünket nem mindig viszonozza az, aki a lángot felgyújtotta bennünk. A szeretet azonban, ha önzetlen és igaz, mindig visszatükrözi a teremtő Logoszt, ahogy a hegyek ismétlik a kiáltó hangot."
Üres az ágy És nem jön az álom! Nem szól a zene, hiába várom! Üvölt a csend és hallgat az élet! Rámtör az érzés: Szeretlek Téged!
“Megpróbáltalak levegőnek nézni, de rájöttem, hogy levegő nélkül nem tudok élni!”
“Este, ha kigyúlnak a csillagok, úgy fáj, hogy te ott én itt vagyok. Felsir bennem a hozzád szóló vágy, s rólad álmodom át az éjszakát!”
“Ha könnyes a szemed és valami faj, jussak eszedbe én, gondolok Rád. Ha úgy érzed, már senki sem szeret, nyugodj meg Kedves, én ott leszek Veled!”
“Szép volt a sorstól, hogy utamba ejtett, hogy minden édes csókot a számon felejtett. Már csak akkor tenne igazán szépet, ha mind örökre nekem adna Téged!”
“Gyönyörű szemedbe kedvesem csodálatos csilingelő csengők csilingelnek csendesen. Látni nem lehet talán hallani sem. Csak az látja és hallja ki úgy szeret mint és Kedvesem.”
“Szeress szívből, mint a patak, mely magas hegyek csillagaiból fakad. S ha szerelmed hű, igaz, s tiszta, cserébe mély szerelmet kapsz vissza!”
“Azon a napon amikor rád találtam, egyedül voltam, senkire sem vágytam. Te értem jöttél, igazán szerettél köszönöm azt, hogy a mindenem te lettél.”
“Suttognám neved ezerszer. Lágyan ölelnélek csak egyszer! Csókot adnék de nem lehet, mert akárhogy is fáj tudom az enyém soha nem lehetsz!”
“Késő éjjel van, nem tudok aludni A kusza gondolatok nem hagynak nyugodni. Létezik olyan hogy plátói szerelem? Egy jó ideje ez jár a fejemben... Imádom és tudom, hogy ő is szeret De akkor sem értem a lényeget. A sírás fojtogat, ahányszor rá gondolok, Eltűntek a régi szürke hétköznapok. Úgy gondolom hogy ő nem azt érzi amit én iránta Verseket írok hozzá úgy érzem hiába. De egyszerűen annyira szeretem, Egyetlen vágyam hogy életem része legyen.”
“Ha majd egyszer szerető szívre vágyol, s ha nem találsz se közel, se távol, gyere oda, ahova engem temettek, ott a fűszál is azt súgja: SZERETLEK! Titkold el szíved szenvedését, ne hald a sors gúnyos nevetését. Sírni lehet, de nem érdemes. Szíved bárhogy fáj, nevess! Csak gondolj rám és SZERESS!”
"Az első szerelem olyan, mint egy álmodás, Az első szerelem legfeljebb egy kézfogás, Az első szerelem mégis szebb a többinél, Az első szerelem mindhalálig elkísér."
“Ha nem fognád kezem, tudom nagyon félnék. Ha nem lennél velem, már régóta nem élnék. Ha szemembe nem néznél, sötét venne körül. Ha elmennék, valamim összetörne belül. Ha nem mosolyognál, mint a nap az égen. Ha nem hallanám szavad, nincs miért élnem. Ha meghalnál, fontos, hogy utánad menjek. Hogy elmondhassam neked, mennyire Szeretlek!”
"SZERETEM! Szeretem a szemed mosolyát, Mely végtelen gyönyörű útját járja át, Szeretem kezed bársonyos simogatását, amik ha megérintenek, testemet vágy járja át Szeretem kecses lépteidet, mely oly gyönyörű, mint az ébredő kikelet, szeretem a vágyaidat mert azok mutatják meg nekem az álmaidat szeretem azt aki vagy, és amilyen vagy, A lényed bennem gyönyörű nyomokat hagy..."
Szó. A hang, ami suttog. Szó. A sikoly, amit sikoltok. Bűn. A gondolat, ami ébred. Bűn. A dolog, amit kérek. Kín. A csalódás, ami nagyon bánt.
Kín. A fájdalom, amit okoztál. Fáj. Az emlék, ami felejthetetlen. Fáj. Az álom, amit eddig hittem. Tűz. A szerelem, ami éget. Tűz. A vágy, amit irántad érzek. Jég. A tekintet, ami üresen néz. Jég. A megnyugvás, amit szeretnék. Tenger. A kérdés, ami megfejthetetlen. Tenger. A könny, amit elsírtam egyedüllétemben. Idő. A felismerés, ami nehezen ment. Idő. A felejtés, amit el kéne kezdenem. Gyógyul. A lelkem, ami eddig érted élt. Gyógyul. A seb, amit szívemen ejtettél.
"Ha elhagynál... Ha elhagynál engemet, – jobban mi fájna? Hiányod, vagy a szív megdobbant magánya? A csalódás kínjától félek, vagy féltlek? Szerelmünket szeretem jobban, vagy Téged? "
"Visz a vonat, megyek utánad, talán ma még meg is talállak, talán kihűl e lángoló arc, talán csendesen meg is szólalsz:
Csobog a langyos víz, fürödj meg! Ime a kendő, törülközz meg! Sül a hús, enyhítse étvágyad! Ahol én fekszem, az az ágyad." József Attila
"Azt akarom, hogy ragadjon el a hév, hogy lebegj a mámortól, fakadj dalra, lejts dervistáncot, légy eszelősen boldog, vagy legalább légy rá nyitott! A szerelem szenvedély, megszállottság, mely nélkül nem lehet élni. Azt mondom, légy fülig szerelmes; olyat találj, akit őrülten szeretsz, és aki ezt viszonozza! Hogy találhatsz rá? Hagyjd az eszed! Hallgass a szívedre!... Az az igazság, hogy e nélkül nincs értelme élni. Ha szerelem nélkül mész végig az úton, akkor egyáltalán nem is éltél. De meg kell próbálnod! Ha nem próbálod meg, nem is éltél... Légy nyitott, ki tudja... becsaphat a villám."
Ha eljön Joe Black
"Később a tapasztalat megtanított rá, hogy más módja is van a szerelemnek; úgy is szerethetünk, hogy csodáljuk azt a másikat, akivel élvezzük a gyönyört, és a világért sem akarjuk megváltoztatni, sőt, épp ezért szeretjük, és épp olyannak, amilyen; s az élettől is csak azt kívánjuk, hogy maradjon meg ilyennek."
Mario Soldati: Az amerikai feleség.
"Hidd el, már nem haragszom, de a tűskét a szívemben hordozom."
„S ha nevetek vagy ajkamon kel ének, teszem, mivel egyetlen menedék ez, hogy elrejtsem szavát a szenvedésnek.”
|